Az open access története

 

A mozgalom eredete

Az open access mozgalom kezdete Paul Ginsparg nevéhez kötődik, aki 1991-ben az Los Alamos National Laboratory-ban (LAN-L) berendezte az arXiv szervert és szabadon hozzáférhetővé tette a fizika tudomány preprintjeit.

Az open access mozgalom további szereplői és alapító tagjai: Peter Suber, az Earlham College filozófia professzora, aki az Open Access News weblogot és a SPARC kezdeményezés hírlevelét írja, valamint a kognitív tudományok magyar származású művelője Stevan Harnad, aki többek között a "Subversive Proposal" a Cognitive Sciences Eprint Archive (Cogprints) és a American-Scientist-Open-Access-Forum levelezőlistát üzemelteti.

 

A nyílt hozzáférés kialakulásának kulcsa három előfeltétel együttállásában rejlik:

  • a tudományos kommunikáció több évtizedes hagyománya: a kutatók szakfolyóiratokban adják közre eredményeiket a tudóstársadalom tájékoztatása céljából;
  • folyóirat-krízis: az 1970-es évektől rohamosan nőtt a megjelenő folyóiratok száma, áraik pedig a könyvtári költségvetésekhez képest követhetetlenül emelkedtek (főként a természettudományok területén). Az egyetemi könyvtáraknak egyre több folyóirat-előfizetést kellett lemondaniuk, ami a tudományos információkhoz egyre korlátozódó hozzáférést jelentett. A kutatók és kutatás-finanszírozók felismerték, megfogalmazták és nehezményezték a tudományos publikációk többszörös finanszírozási modelljét (létrehozás és hozzáférés finanszírozása);
  • technológia: Tim-Berners Lee és a CERN a preprintek, munkaanyagok és a szürke irodalom egyéb dokumentumainak cseréjét kívánta hatékonyabbá tenni a word wide web kialakításával és nyilvánossá tételével az 1990-es évek elején.

 

A nyílt hozzáférés két ajánlott módja: open access kiadók és folyóiratok, illetve szerzői archiválás. Az OA terminológia az OA kiadók általi nyílt hozzáférést arany, a szerzői archiválással elérhetővé tett módot zöld útnak vagy stratégiának nevezi.

témaelválasztó

 

Az archiválás előfeltétele

A díjmentes dokumentum-archívumok kialakítása az EPrints szoftver fejlesztésével indult. Az E-Prints lehetővé teszi a tudományos cikkek archiválását úgy, hogy a dokumentumok nyíltan hozzáférhetőek a kutatók számára, illetve lehetőség van a  teljes gyűjteményben való keresésre.

Az 1999-ben létrehozott Open Archives Initiative (OAI) biztosítja a metaadatokhoz való teljeskörű hozzáférést, illetve meghatározza a szabványokat a különböző szerverek egyidejű kereséséhez.

témaelválasztó

 

Nyilvános állásfoglalás

Public Library of Science (PloS) 2000-ben az Interneten közzétett nyílt levélben szólította fel a tudományos kiadókat, hogy tegyék nyíltan elérhetővé a folyóirataikban megjelent kutatási eredményeket legkésőbb hat hónappal a megjelenés után. Ellenkező esetben az aláírók bojkottálják az adott folyóirat előfizetését, az abban történő publikálást, szerkesztést és lektorálást.

Az Open Society Institute (OSI) ülésén 2001 decemberében neves tudósok részvételével jött létre a Budapest Open Access Initiative (BOAI), a nyílt hozzáférés elveinek első hivatalos megfogalmazása. A kezdeményezésnek jelenleg közel öt és félezer egyéni és több mint 500 intézményi támogatója van.

2003 júniusában a nyílt hozzáférést támogató intézmények, könyvtárak, kiadók és tudományos társaságok képviselői a BOAI elveinek megvalósulásához vezető konkrét teendőket fogalmazták meg a Bethesda Statement on Open Access Publishing dokumentumban.

2003. október végén a Max-Planck-Társaság által szervezett Open Access to Knowledge in the Sciences and Humanities konferencia keretén belül kutatási intézmények és egyetemek kötelezték el magukat hivatalosan a nyílt hozzáférés mellett a Berlini Nyilatkozat aláírásával. A közel 300 aláíró között olyan intézmények szerepelnek mint a Harvard Egyetem, a CERN, a Pasteur Intézet, különböző rektori konferenciák, nemzeti kutatási intézetek.

 

Fontos megjegyeznünk, hogy az elmúlt évtizedben született hivatalos nyilatkozatok (Budapest Open Access InitiativeBethesda StatementBerlin Declaration) a nyílt hozzáférést nem a hagyományos publikálási mód helyett és a kiadók rovására javasolták, hanem ezek kiegészítéseként. Az ingyenesség azonban csupán a cikkek elérésére igaz, előállításukra nem feltétlenül - bár a nyílt elérés költségei mindenképpen kisebbek a nyomtatott kiadványok előfizetésénél, részben a nyomtatott verzió hiánya miatt. A költségek átirányításáról van szó, hangoztatják a mozgalom támogatói: hagyományos előfizetéses sémában a fizetőképes intézmények kapnak hozzáférést, ha viszont a pénzt a cikkek szabad elérésére fordítják, ugyanannyi pénzből bárki olvashatja a dolgozatokat. Új megtérülési modellek és finanszírozási mechanizmusok kialakítására van szükség, ahol a finanszírozás nem a kimeneti (előfizetés), hanem a bemeneti (dokumentum-előállítás) oldalon történik állami, egyetemi, pályázati, szponzori forrásokból.