Open Access története
A DEENK Open Access wikiből
Tartalomjegyzék |
Az Open-Acess-mozgalom eredete
Az Open Acess-mozgalom alapkövét Paul Ginsparg tette le, aki 1991-ben az Los Alamos National Laboratory-ban (LAN-L) berendezte az ArXIV szervert, amivel szabadon hozzáférhetővé tette a fizika tudomány preprintjeit. Az Open-Acess-mozgalom további szereplői és alapító tagjai Peter Suber, az Earlhem College filozófiaprofesszora, aki többek között az Open Access New webblogot és a SPARC-kezdeményezés hírlevelét írja, és a magyar kognitív tudományok művelője Stevan Harnad, aki többek között a "Subversive Proposal" a Cognitive Sciences Eprint Archive (Cogprints) és a American-Scientist-Open-Access-Forum levelezőlistát üzemelteti.
Az archiválás előfeltétele
A díjmentes dokumentumarchívumok kialakítása az EPrints szoftver fejlesztésével indult, amely lehetővé teszi a tudományos cikkek archiválását úgy, hogy más tudósok díjmentesen hozzáférjenek és a teljes gyűjteményben kutatni tudjanak. A metaadatok teljeskörű hozzáférésének garantálása végett alakult 1999-ben az Open Archives Initiative (OAI), amely a különböző szerverek hatékony átkutatásához szabványokat ír elő.
Nyilvános állásfoglalás
A Public Library of Science (PloS) 2000-ben nyílt levélben felhívta az Interneten az összes tudományos kiadót, hogy tegyék elérhetővé az elektronikus publikációkat legkésőbb hat hónappal a megjelenés után. Ellenkező esetben az aláírók nem fogják megvenni az adott folyóiratot, nem fognak hivatkozni rá, és a szerzők, szerkesztők és a szakértők nem fognak rendelkezésre állni. Az Open Society Institute (OSI) ülésén 2001 decemberében létrejött a Budapest Open Access Initiative (BOAI), amely különböző nemzeti és nemzetközi bölcsész- és természettudósok közössége, akik követelik a tudományos munkák díjmentes hozzáférését az Interneten. 2003 júniusában kiadták a támogató intézmények, könyvtárak, kiadók és tudományos szaktársaságok képviselői a Bethesda Statement on Open Access Publishing nyilatkozatot. 2003. október végén a Max-Planck-társaság Open Access to Knowledge in the Sciences and Humanities konferencia keretén belül a neves európai és kutatási szervezetek és egyetemek aláírták a Berlini Nyilatkozat a tudományos információ nyílt hozzáféréséről. Az aláírók kötelezik magukat, hogy támogatják az Open Access-gondolat továbbfejlesztését, amennyiben a kutatók is biztosítják, hogy eredményeiket nyílt hozzáféréssel jelenítik meg.
A folyóiratok krízise
Az Open Access-mozgalom fejlesztésének és terjesztésének a tudományon kívül az úgynevezett folyóiratkrízis is kedvezett. Az 1990-es évek közepétől a folyóiratok előfizetési árai, főleg a természettudományok területén, egyre inkább nőttek, így az egyetemi könyvtáraknak egyre több folyóirat-előfizetést kellett lemondaniuk, ami azzal a negatív következménnyel járt, hogy egyre korlátozottabban lehetett hozzáférni a tudományos információhoz. Az Open Access-kezdeményezésnek javára szolgált az is, hogy egyre tarthatatlanabbá vált a tudományos publikációk többszörös finanszírozása (létrehozás és hozzáférés finanszírozása).
