Open Access stratégiák

A DEENK Open Access wikiből

Az Open Access gyakorlatában két út különböztethető meg: a publikáció rendelkezésre bocsátásának arany útja (elsődleges) és zöld útja (párhuzamos). Ritkábban a szürke út is említésre kerül.

Az arany út

Az arany út a tudományos cikkek Open-Access-folyóiratokban történő első megjelenését jelenti, elvileg az Open-Access-publikációk más formáit is (pl. monográfiák, gyűjtőkötetek stb.). E publikációk a nyomtatott formában megjelenő szövegekhez hasonlóan először szakmai bírálaton esnek át, általában a Peer Review formájában. A szerzők rendszerint publikációs szerződést kötnek a kiadóval, amely meghatározza a szerzők felhasználási jogait a kiadóval szemben és szabályozza a nyílt hozzáférésű dokumentumok felhasználási jogait. Ez a szerződés általában kiegészül egy Open-Access-publikációs licensszel, amellyel a szerzők további és pontosan specifikált jogokat adhatnak a felhasználók számára.

A Directory of Open Access Journals (DOAJ) 3.340 szakmailag bírált Open-Access-folyóiratról (2008. május) ad áttekintést. Mindezt kiegészíti a Journal Info, amely webportálon a folyóiratokról további adatok, az olvasók hozzáférési szintjei, költségek és minőségi mutatók (Impakt Factor, Eigenfactor, Article Influence stb.) is szerepelnek.

Az Open-Access-publikációk finanszírozásához ugyanúgy szükség van forrásokra, mint a hagyományos publikációk esetén. A források viszont másképp oszlanak meg. Így például egyes Open-Access-kiadók publikációs költségeket számolnak fel, amelyeket vagy a szerző (author fee) vagy az intézet (institutional fees) fizet ki; a nyomtatás lehetőségét az Open-Access-kiadók általában kérésre történő formában (Print-on-Demand) kínáljak fel.

A zöld út

A zöld út – önarchiválás (self-archiving) – az egyidejű vagy utólagos szövegarchiválást jelenti egy intézményi vagy egy diszciplináris Open-Access-dokumentumszerveren. Ez leginkább azon szövegek preprint (szakmai lektorálás előtti tudományos publikáció) és postprint (szakmai lektorálás utáni utolsó szerzői verzió) változataira vonatkozik, amelyeket egy referált, fizetős folyóiratban tervezték megjelentetni, de más dokumentumtípusokra is vonatkozhat pl. monográfiák, kutatási jelentések, konferenciakiadványok.

A jogi kérdések áttekintéséről, vagyis hogy milyen archiválási politikát engedélyeznek a kiadók, a SHERPA/RoMEO és EPrints/RoMEO-jegyzék nyújtanak összefoglaló tájékoztatást.

Az Open-Acces-felfogás két önarchiválási módot különböztet meg. Az egyik intézményi repozitóriumokban teszi elérhetővé a publikációkat. A szerzők tudományos publikációikat az intézmény (pl. főiskola) interdiszciplináris dokumentumszerverére adják le. A másik archiválási mód diszciplináris repozitóriumokban történik, ahol a repozitórium csak bizonyos szakterületekhez tartozó tudományos dokumentumokat tartalmaz, függetlenül attól, hogy a szerző mely intézményhez tartozik. Az önarchiválás harmadik lehetséges módja, ha a tudományos dokumentumokat a szerző a saját vagy intézete honlapján teszi elérhetővé („Self-Posting”), de az így közzétett dokumentum kevésbé látható, mint a ráépített szolgáltatásokkal rendelkező intézményi és diszciplináris repozitóriumokban történő archiválás esetén.

Az Open-Access-repozitóriumok listája megtalálható az OpenDOAR, valamint a Registry of Open Access Repositories (ROAR) oldalakon.

A szürke út

Szürke irodalom alatt azokat az írásokat értjük, amelyek nem a hagyományos úton (kiadó, könyvkereskedés) kerülnek terjesztésre. A szürke út a szürke irodalom rendelkezésre bocsátását jelenti nyílt hozzáféréssel. Az arany és zöld úttal ellentétben a dokumentumok költségmentes használata a kiadók, illetve folyóiratok részvétele nélkül történik, és nem foglal magában sem utólag, sem előzetesen vagy egyidejűleg folyóiratban vagy kiadónál történő megjelenést. Az, hogy a szürke út kapcsán valóban beszélhetünk-e Open-Access-stratégiáról s nem inkább a zöld vagy arany út különleges formájáról van-e szó, ugyanúgy vitatott, mint az a kérdés, hogy a szürke irodalom térítésmentes megjelenése az Interneten azonos-e az Open Access gyakorlattal. (Stevan Harnad, 2006)

Ha a három stratégiát szemléltetni szeretnénk, akkor az elektronikus, az intézményi repozitóriumokban megjelent disszertációk nyújthatnak példát. A szürke út gyakorlatához sorolandó az az Internethasználat kezdetéhez köthető gyakorlat, miszerint a tudományos eredmények és a beszámolók preprintként diszciplináris repozitóriumokba kerültek be úgy hogy az elnevezéssel ellentétben máshol nem jelentek meg. E nagymértékben saját felelősségre, önállóan kiadott publikációs formára szakmai körökön kívül is feltűnést keltő példa volt az orosz matematikus Perelmannak az Arxiv.org szakterületi archívumban publikált és 2006-ban a Fields-érmével kitüntetett Poincaré-sejtésre vonatkozó megoldása.