www.open-access.hu

Az open access gyakorlatában két út különböztethető meg: a publikáció rendelkezésre bocsátásának arany útja (elsődleges) és zöld útja (párhuzamos). Ritkábban a szürke út is említésre kerül.

Az arany út a tudományos cikkek open access folyóiratokban

Ezekben a folyóiratokban is a publikációk, a nyomtatott formában megjelenő szövegekhez hasonlóan, először szakmai bírálaton esnek át a peer review formájában.

A kiadóval kötött szerződés meghatározza a szerzők jogait és szabályozza a nyílt hozzáférésű dokumentumok felhasználási lehetőségeit. Ez a szerződés általában kiegészül egy open access-szel kapcsolatos kitétellel, amely pontosítja a felhasználók számára a dokumentum újrahasznosításának jogait.

A Directory of Open Access Journals (DOAJ) 8339 szakmailag bírált Open-Access-folyóiratról (2012. november) ad áttekintést.

Az open access publikációk finanszírozásához ugyanúgy szükség van forrásokra, mint a hagyományos publikációk esetén. A források viszont másképp oszlanak meg. Így például egyes open access kiadók publikációs költségeket számolnak fel, amelyeket vagy a szerző (author fee) vagy az intézet (institutional fees) fizet ki; a nyomtatás lehetőségét az open access kiadók általában kérésre történő formában (Print-on-Demand) kínáljak fel.

A zöld út – önarchiválás (self-archiving) – az egyidejű vagy utólagos szövegarchiválást jelenti egy intézményi vagy egy diszciplináris open access dokumentumszerveren. Ez leginkább azon szövegek preprint (szakmai lektorálás előtti tudományos publikáció) és postprint (szakmai lektorálás utáni utolsó szerzői verzió) változataira vonatkozik, amelyeket egy referált, fizetős folyóiratban kívénnak publikálni, de más dokumentumtípusokra is vonatkozhat pl. monográfiák, kutatási jelentések, konferenciakiadványok.

A jogi kérdések áttekintéséről, vagyis hogy milyen archiválási politikát engedélyeznek a kiadók, a SHERPA/RoMEO és EPrints/RoMEO-jegyzékek nyújtanak összefoglaló tájékoztatást.

Az open acces felfogás két önarchiválási módot különböztet meg. Az egyik intézményi repozitóriumokban teszi elérhetővé a publikációkat. A szerzők tudományos publikációikat az intézmény (pl. főiskola) interdiszciplináris dokumentumszerverére töltik fel.

A másik archiválási mód diszciplináris repozitóriumokban történik, ahol a repozitórium csak bizonyos szakterületekhez tartozó tudományos dokumentumokat tartalmaz, függetlenül attól, hogy a szerző mely intézményhez tartozik.

Az önarchiválás harmadik lehetséges módja, ha a tudományos dokumentumokat a szerző a saját vagy intézete honlapján teszi elérhetővé („Self-Posting”), de az így közzétett dokumentum kevésbé látható, mint a ráépített szolgáltatásokkal rendelkező intézményi és diszciplináris repozitóriumokban történő archiválás esetén.

Az open access repozitóriumok listája megtalálható a The Directory of Open Access Repositories (OpenDOAR), valamint a Registry of Open Access Repositories (ROAR) oldalakon.

Szürke irodalom alatt azokat az írásokat értjük, amelyek nem a hagyományos úton (kiadó, könyvkereskedés) kerülnek terjesztésre. A szürke út a szürke irodalom rendelkezésre bocsátását jelenti nyílt hozzáféréssel.

Az arany és zöld úttal ellentétben a dokumentumok költségmentes használata a kiadók, illetve folyóiratok részvétele nélkül történik, és nem foglal magában sem utólag, sem előzetesen vagy egyidejűleg folyóiratban vagy kiadónál történő megjelenést. Az, hogy a szürke út kapcsán valóban beszélhetünk-e Open-Access-stratégiáról s nem inkább a zöld vagy arany út különleges formájáról van-e szó, ugyanúgy vitatott, mint az a kérdés, hogy a szürke irodalom térítésmentes megjelenése az Interneten azonos-e az Open Access gyakorlattal.

Ha a három stratégiát szemléltetni szeretnénk, akkor az elektronikus, az intézményi repozitóriumokban megjelent disszertációk nyújthatnak példát. A szürke út gyakorlatához sorolandó az az Internethasználat kezdetéhez köthető gyakorlat, miszerint a tudományos eredmények és a beszámolók preprintként diszciplináris repozitóriumokba kerültek be úgy hogy az elnevezéssel ellentétben máshol nem jelentek meg. E nagymértékben saját felelősségre, önállóan kiadott publikációs formára szakmai körökön kívül is feltűnést keltő példa volt az orosz matematikus Perelmannak az Arxiv.org szakterületi archívumban publikált és 2006-ban a Fields-érmével kitüntetett Poincaré-sejtésre vonatkozó megoldása.